BETEGSÉGEK

A skót terrier valamennyi élőlényhez hasonlóan veleszületett, öröklött illetve szerzett betegségeknek van kitéve. Az antibiotikumoknak és a védőoltásoknak köszönhetően a legtöbb betegség ma már eredményesen gyógyítható. A komolyabb egészségügyi problémák sajnos genetikai eredetűek. A skót terrier szerencsésnek mondható abban a tekintetben, hogy sok más fajtával ellentétben kevés komoly genetikai problémával rendelkezik. A felelősségteljes tenyésztő azon munkálkodik, hogy a skót terrier génállományából ezeket a rendellenességeket kiiktassa. Az alábbiakban felsoroljuk a skót terriereket leggyakrabban érintő genetikai eredetű betegségeket.

Scottie Cramp (Skót terrierre jellemző izomtónus fokozódás)

A Scottie Cramp a fajta legelterjedtebb és a kutya szemszögéből nézve egyben a legsúlyosabb örökletes rendellenessége. A terhelt kutyák nyugalmi állapotban és járás közben normálisan viselkednek egészen addig, amíg valamilyen behatás nem éri őket. A leggyakoribb kiváltó ok az edzés, a vadászat, a verekedés vagy az udvarlás lehet. A mellső lábak az egyenesen előre tett mozdulat helyett oldalra és előre mozdulnak ki, ezt "szárnyalás"-nak nevezzük. A gerinc alsó része felpúposodik és ilyenkor a hátsó lábak előre feszülnek. Ha az izgalmi állapot vagy az edzés folytatódik a kutya lúdlépéshez hasonló jármódot vesz fel. A kutya futás közben átbucskázhat és eleshet. A legtöbb kutya mozgásképtelenné válik, hosszú ideig mozdulatlanul áll vagy az oldalán fekszik miközben tudata teljesen ép. Fontos megjegyezni, hogy ez nem egy roham és nem jár eszméletvesztéssel sem. Amint az inger abbamarad a tünetek megszűnnek.

A terhelt kutyák tüneteinek súlyossága a klinikai jelek produkálásához szükséges ingerek mennyiségéhez és típusához hasonlóan igen változó lehet. A tüneteket valószínűleg a kutya központi idegrendszerében felhalmozódó kémiai anyag (leginkább a szerotonin) felhalmozódása vagy kiürülése okozza. Magyarul, az agyból az izmok felé sugárzott jel, amely a kutyának megmondja hogyan fusson, adás közben összezavarodik. A skót terrier izmai nem rándulnak görcsbe és az állat nem érez fájdalmat, csupán ideiglenesen elveszíti mozgáskoordináló képességét. A betegség már születéstől jelentkezik, tapasztalt tenyésztők gyakran igen korán felismerik jelenlétét. A terhelt kutyák hamar megismerik a görcs jelentkezésének előjeleit, és ilyenkor hirtelen abbahagyják a játékot vagy futás közben megállnak. Emiatt mire a kölyök felnő talán egyáltalán nem fog tünetet produkálni. Hasonlóan, egy igen nyugodt természetű terhelt kutya ritkábban fog tünetet produkálni, mint egy hiperaktív skót terrier.

A Scottie Cramp maradandó állapot de a kor előrehaladtával nem rosszabbodik. Szinte valamennyi terhelt kutyából remek társ lehet aki a családi teljes körű tagjává válhat. A kór ritkán igényel kezelést, bár súlyosabb esetekben E vitamin, Seduxen és Prozac adagolása hatásosnak bizonyult.

Von Willebrand Betegség

A Von Willebrand betegség (VWD) emberekben, sertésekben, kutyákban és nyulakban előforduló, hasonló öröklött vérzési rendellenességek összefoglaló elnevezése. A VWD általában enyhébb, mint a hemofília és öröklődésmenete autoszomális. Ez azt jelenti, hogy mindkét nem egyedei egyenlő mértékben lehetnek örökítők illetve betegedhetnek meg.

A hordozó egyedek tünetmentesek de a terhelt kutyák az alábbi tünetek bármelyikét produkálhatják:
  * A karmok túl rövidre vágása esetén jelentkező erős vérzés
  * Orrvérzés vagy fogínyvérzés főleg fogváltás alatt
  * A pénisz vagy a vagina vérzése
  * Véraláfutások a test, a végtagok vagy a fej felszínén
  * Belső vérzés
  * Izületekbe való bevérzés okozta bénulás
  * Halva születések vagy újszülött elhalálozás ahol a bevérzés boncolás útján kimutatható     * Krónikusan gyulladt vagy vérző fül
  * Elhúzódó vérzés tüzeléskor vagy ellés után
  * Véres széklet vagy vizelet  

Cushing Kór

A Cushing kór a cortisol nevű hormon túlzott felhalmozódása által okozott tünetek együttese. A Cushing kórnak 3 fő okozója van: az agyalapi mirigy daganata, a mellékvesekéreg daganata vagy a bőrviszketés kezelésére túlzott mennyiségben adagolt kortiko-szteroidok. Egyelőre nem ismeretes hogy a skót terriereknek van-e örökletes hajlama a Cushing kórra.

Javasolt a skót terrier Cushing kórra történő szűrése az alábbi esetekben:
  * Nagy mennyiségű víz fogyasztása és gyakori és bő vizelet ürítés 
  * Szőrhullás
  * A bőr sötét elszíneződése
  * Atrópiás (sorvadt) izomzat és pókhas
Ha az állatorvos az alábbi 4 tünetet találja akkor a skót terrier nagy valószínűséggel Cushing kórban szenved:
  * Nagy mennyiségű víz fogyasztása és gyakori vizelet ürítés
  * Magas SGPT érték
  * Magas alkáli foszfát érték
  * A vizelet cortisol/kreatinin aránya magasabb mint 24

A Cushing kór gyógyszeres kezelése általában eredményes. Sebészi beavatkozásra ritkán kerül sor, az embereknél alkalmazott sugárterápia kutyák számára igen drága és kevéssé hozzáférhető.

Hypotireózis (Csökkent pajzsmirigy működés )

A hypotireózis nem más, mint csökkent pajzsmirigy-hormon termelés. Tünetei az alábbiak lehetnek:
  * Rendellenes szőrhullás (gyakran kétoldali és szimmetrikus), rossz szőrminőség, a szőrzet színének fakulása.
  * Krónikus bőrbetegség és fertőzés, bőr allergia, száraz vagy pikkelyesen hámló bőr
  * Súlygyarapodás
  * Terméketlenség
  * Tompultság
  * Fázékonyság

A kezelés megkezdése előtt igen fontos megállapítani a hypotireózis pontos kiváltó okát. Szükséges egy teljes körű pajzsmirigy vizsgálat és vérvizsgálat elvégzése egy olyan laborban, ahol kutya pajzsmirigy értékeit is mérik. Soha ne kezdjük el a betegség kezelését megfelelő állatorvosi felügyelet nélkül. Az endokrin rendszer egyensúlya kritikus a kutya egészségére nézve és helytelen gyógyszeradagolás egy amúgy egészséges pajzsmirigy romlását okozhatja.  

Epilepszia

A rohamokat számos hatás válthatja ki, ezek közé tartozik az alacsony vércukorszint, az agydaganat, a hőguta, a mérgezés, az alultápláltság és a levertség. A klasszikus és az idiopatikus (azaz ismeretlen eredetű) epilepsziára jellemző a visszatérő roham anélkül, hogy az agyban bármiféle aktív lappangó betegség folyamata zajlana le. Az epilepszia ezen formája általában kizárólag felnőtt korban, tehát a kutya 3 és 5 éves kora között jelentkezik.

Egy tipikus roham során a kutyára fokozott nyálzás jellemző. A pupillák kitágulnak és a végtagok megmerevednek. A kutya háta ívesen megfeszülhet és lábaival kapálózhat. Gyakran előfordul, hogy a kutya testhőmérséklete néhány fokkal emelkedik. A rohamot vizelet és/vagy székletürítés kísérheti vagy követheti. A roham általában egy-két percig tart de a súlyosan terhelt kutyák esetében ennél hosszabb és gyakoribb rohamok is előfordulhatnak. A ritkán jelentkező rohamok kezelést nem igényelnek.  Kezelés szükségessége esetén fenobarbitál, dilantin és primidon használata az elterjedt.
Az elmúlt néhány évben egyre több roham előfordulását jelentették skót terrierek esetében. Bár a növekedés oka a környezetszennyezés is lehet az öröklött epilepszia határozottan behatolt a skót terrierek génállományába.

Craniomandibuláris Oszteopátia (CMO)

A CMO egy öröklött rendellenesség amely az alsó állkapocs és a fejcsontok fejlődési és csontosodási zavara. A CMO általában a kutya 4 és 7 hónapos kora között jelentkezik először. A CMO-s kutya szájának vizsgálata során a betegség súlyosságától függően gyakran elhúzódik, összerándul vagy felsikolt. Egyéb korai tünetek lehetnek a levertség, a láz és az étel visszautasítása. Egy akut állapotban lévő kölyök talán képtelen száját kinyitni de egyes enyhe eseteket - nemegyszer rosszul - fogváltási problémának vagy vírusfertőzésnek diagnosztizálhatják. A CMO pontos diagnózisa csakis röntgenes vizsgálattal állítható fel.

A CMO szinte minden esetben kezelhető. Az enyhébb esetek aszpirinnel vagy más nem szteroid tartalmú gyulladáscsökkentő gyógyszerrel (például ibuprofennel) kezelhetők. Az akut esetek kezeléséhez szteroidokra, például prednizonra vagy prednizolonra van szükség. Ahogy a kutya idősödik az abnormális csontos növekedés enyhül és felnőtt kutyában már szinte egyáltalán nem - még röntgenvizsgálat útján sem - mutatható ki, a gyógyulás azonban nem jelent mentességet.

Ahol a CMO jelentkezik ott a szülőket terheltnek kell tekinteni !
 

Portocavalis sönt

A mai napig a  portocavalis sönt számos vérvonalból származó de szám szerint egy tucatnál is kevesebb kutyában fordult elő. A portocavalis söntre vonatkozó ismereteink nagy része Yorkshire terriereken végzett kutatások eredménye, mivel ennél a fajtánál a betegség szélesen elterjedt. Tudjuk, hogy a betegség öröklött de az öröklődés módja nem ismert.

A portocavalis sönt a tenyésztő számára nehezen felismerhető de egy epesavszint vizsgálat segítségével könnyen diagnosztizálható. A beteg kölykök általában kicsik és visszamaradottak. Evés után a véráramban felhalmozódó ammónia következtében bizarr viselkedést tapasztalhatunk náluk. A veleszületett sönt sebészi úton korrigálható de ez az eljárás nem jár mindig teljes sikerrel és emellett igen drága is. A szerzett sönt kimenetele függ az alapbetegségtől, amely a máj megbetegedése illetve szívelégtelenség miatt jelentkező tartós vérnyomás-emelkedés lehet. A genetikusok javasolják a portocavalis sönttel terhelt kutyáknak illetve utódaiknak ivartalanítását és a tenyésztésből való kivonását.
 

Fiatalkori hályog

A hályog nem más, mint a szemlencse elhomályosodása. Fiatalkori hályognak azt nevezzük, ami korai életkorban esetleg már 6 hónapos korban alakul ki. A betegségre kezelés nincs. A megvakult kutya szemlencséje sebészileg eltávolítható, ezáltal a látás egy bizonyos fokig visszanyerhető. A hályog öröklődésének menete még nem tisztázott de valószínűleg autoszomális recesszív módon öröklődik (azaz mindkét szülőnek hordozónak kell lennie) és számos fajtára jellemző. Skót terrierek esetében egyelőre kis számú és láthatólag egy vérvonalból származó kutyát érint.

Perthes Kór

Más néven Legg-Calve-Perthes kór vagy Legg-Perthes kór. A combcsont fejéhez tartó véráram megszakadása miatt történő porc- és csontelhalással járó betegség. Az elhalásos területek részben meggyógyulnak, de teljes gyógyulás és az eredeti állapot soha nem áll be. A gyógyulási folyamat során a combcsont feje újjáépülhet de már sohasem fog finoman illeszkedni a csípő izületi vápába. A csontszövet elhalását új csontnövekedés követi, ezáltal a combcsont fejének formája átalakul, ez a hátsó lábaknál tapasztalt fájdalomhoz és merevséghez vezet.

A betegség először 3-11 hónapos korban jelentkezhet, gyakrabban kistestű fajtáknál. A fiatal kutyánál észrevehető, hogy hátsó lábai közül csak az egyiket terheli, vagy féloldalasan sántikál. Előfordulhat, hogy mindkét oldal terhelt, ilyenkor a kutya nyuszi ugráshoz hasonló jármódban közlekedik.

Egyes esetekben a kiváltó ok lehet külső behatás, például sérülés vagy törés. Más előidéző ok lehet a gyulladás, keringési zavarok, hormon túladagolás illetve az arra hajlamos fajtáknál a csípőízületi diszplázia. Genetikai úton is öröklődhet, egyes vérvonalakban és fajtákban nagyobb arányú az előfordulás. Javasolt a terhelt kutyáknak a tenyésztésből való kivonása. A betegség előrehaladtával a kutya egyik lábát állandóan a földtől felemelve tartja. Enyhébb esetekben a tünetek szinte egyáltalán nem észrevehetők.

A diagnózis röntgenvizsgálat útján állítható fel.

A betegség kezelése pihenés és nem-szteroid tartalmú gyulladásgátló gyógyszerek adagolása lehet. Amennyiben ez nem jár sikerrel úgy sebészi úton a combcsont fejének kimetszése megoldást jelenthet.

 Térdkalácsficam (Patella Luxatio)

A betegség lényegében abból áll, hogy a térdkalács a combcsont alján lévő vájatokból valamelyik irányba kicsúszik. A kicsúszás történhet bármelyik irányba, de a leggyakrabban befelé történik és lehet kétoldali vagy egyoldali, azaz amikor mindkét vagy csak az egyik térd érintett.

Kiváltó ok lehet a túl sekély vájat, a gyenge izületi szalagok, az izületet egyenesben tartó izmok nem megfelelő elhelyezkedése. A térdkalács ficam lehet öröklött vagy külső hatás eredménye. Egyes kistestű kutyáknál elég lehet egy rossz ugrás is. Fájdalommal jár, néha alig észrevehető máskor igen súlyos sántaságot és mozgászavarokat okoz. A diagnózis felállítása kézzel történő vizsgálat során a térdkalács kézzel való kimozdítása illetve röntgenes vizsgálat útján lehetséges.

Az 1. és a korai stádiumban lévő 2. osztályba sorolható esetek a fájdalomra és a gyulladásra adott gyógyszerekkel kezelhetők. A közepes stádiumban lévő 2. valamint a 3. és 4. osztályba sorolható eseteknél a műtéti eljárás hatékony lehet.