Történelem

Minden elismert kutyafajtáról létezik egy leírás, mely a tökéletes egyed külalakját ismerteti. Ezt a leírást standardnak (szabványnak) hívják. A skót terrier első fajleírását az 1800-as években jegyezték le. Ennek a kornak a szaktekintélyei megpróbálták írásba foglalni azokat a külső követelményeket, amelyeket azon faj egyedeivel szemben támasztanak, amelyet skót terriernek hívnak. A fajta első standardleírásának munkája igencsak széleskörű volt - hiszen ennek a leírásnak útmutatóként kellett szolgálnia a skót terrierek megítélésénél akárhol is voltak, és ezért különösen fontos volt, hogy a megfogalmazások és leírások egyértelműek és világosak legyenek. Emellett az évtizedek során a faj az eredeti vadászkutyából társas kutyává fejlődött. A szakáll, a has- és lábszőrzet külső díszei a kutyán sűrűbbé váltak, és az eredeti típus, ha nem is változott meg teljesen, egy erőteljesebb, tetszetősebb, szögletes, és tömzsi kutyává vált. Ez a fejlődés azt eredményezte, hogy az angol skót terrier klub, The Scottish Terrier Club of England (mely egyébként 1883-ban alakult), szükségesnek látta felülvizsgálni a skót terrier standardleírását 1932-ben. Ennek a fajtaleírásnak a szövege a mai napig a skót terrier elbírálásának útmutatója. A Svéd Kutyatenyésztő Klub (Svenska Kennelklub) 1980-ban és 1990-ben átdolgozta a saját korábbi, bizonyos részeiben nem kielégítő angol fordítást a Skót terrier Szövetség (Skotte federation) főfelügyelete mellett. Ebben az új fordításban arra törekedtek, hogy minél pontosabban megegyezzen az angol eredetivel, és most már ez a leírás van érvényben.

Általános benyomás

Fajtastandard

A skót terrier egy zömök, tömör kutya, megfelelő nagyságú, hogy egy odúba beférjen, élénk, nagy erőről és mozgékonyságról tesz bizonyságot.

A fej, hosszúnak tűnik a kutya méretéhez képest.

Lojális és hűséges, méltóságteljes, öntudatos és tartózkodó, de bátor és nagyon intelligens. A skót terrier vakmerő, de sohasem agresszív.

Megjegyzés

Ez a skót terrier szabványának bevezető része. Mint olyan, elég hosszú és egyes részek igencsak részletesek. Mivel az általános, egészről való benyomás az első, ami egy kutyafajta megítélésénél általában, a skót terrier esetében pedig különösen számít, ezért a szabványleírásnak ez a része a legfontosabb. Vizsgálja meg az első mondatot: 'zömök, tömör kutya, megfelelő nagyságú, hogy egy odúba beférjen' - itt az egész típust leírják! Egy zömök, tömör kutya a kívánatos, és a vékony, hosszúkás terrierek, melyek hajlamosak a slamposságra így nem felelnek meg a standard követeléseinek. A tömörség és az erőteljes, majdnem tömzsi felépítés mélységet és tömeget követel a kutyától. Ahhoz, hogy egy kutya tömör benyomást keltsen, rövidnek is kell lennie - egy hosszú kutya hosszúkás benyomást kelt, amely szintén nem kívánatos.

A modern skót terrier 'odúkutyából' társas kutyává fejlődött. Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy az odúkutyára jellemző vonások ne mutatkozhatnának a modern skót terrieren. Ez érvényes többek között a nagyságra: 'megfelelő nagyságú, hogy egy odúba beférjen'. A túlságosan erőteljes és tömör skótok nem tudnák végrehajtani ezt a feladatot, a túl gyenge felépítésűek nem tudnának kimászni onnan, legalábbis nem az életük megtartásával, ezért ezek a szélsőségek elvetendők. Más fontos vonások is találhatók a leírás első részében: egy rövid leírás a fejről, melynek egyértelműen hosszúkásnak kell lennie.

És a vérmérséklet? Na persze, ezt is megemlítik! 'Lojális és hűséges, méltóságteljes és tartózkodó, de bátor és nagyon intelligens. A skót terrier vakmerő, de sohasem agresszív.'

1. szem, 2. agykoponya, 3. fül, 4. arckoponya, 5 szakáll, 6. orr, 7. stop, 8. tarkó, 9. pofarész-állkapocs, 10. nyak, 11. mar, 12. hát, 13. ágyék, 14. keresztcsont, 15. lapocka-szög, 16. mellkas - bordák, 17. felső kar, 18. alsó kar, 19. kézközép, 20. mancs, 21.könyök, 22. hátsó rész, 23. felső lábszára, 24. térdizület - szög, 25. lábszár, 26. mancs, 27. farok

Fej

Fajtastandard

A fejnek hosszúnak kell lennie, anélkül, hogy aránytalan lenne a kutya nagyságához viszonyítva. A koponya hosszúsága megengedi, hogy az valamelyest széles legyen, és még így is keskeny benyomást keltsen. A koponyának majdnem laposnak kell lennie, és a pofacsontnak nem szabad kiállnia. Az arcorri résznek erőteljesnek és végig mélynek kell lennie. Az agykoponyának és az arckoponyának egyforma hosszúnak kell lennie egy könnyű, de egyértelműen jelzett stoppal a koponya és az orr-rész között épp a szemek előtt.

Az orrtükör nagy, és profilból az orrhegytől az állig húzódó vonal hátrafelé hajlik.

Megjegyzés

A fej a skót terriernek az a része, amely a legbonyolultabb. Ahhoz, hogy egy fej kifogástalannak minősüljön, egy sor részletnek meg kell felelnie. A legfontosabb ezek közül maga a koponya. A standard egyértelműen kimondja, hogy ennek viszonylag szélesnek kell lennie, de úgy, hogy a fej, azaz az orr-rész is, annyira legyen hosszú, hogy a koponyarész szélessége ellenére keskenynek kell tűnnie. Ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, elég hosszúnak kell lennie. Az ideális kutyánál a fejnek teljesen síknak kell lennie a pofacsont mentén, és amikor az ember végigsimít a fejen, semmilyen kidudorodásnak, csomónak, izomnak nem szabad érződnie. Teljesen simának kell lennie. Az úgynevezett vaskos pofa, a túl erőteljes csontozatával, illetve az állkapocs-menti és mögötti felszíni izmaival, sajnos nagyon gyakori hiba a skót terriereknél.

A koponya felső oldalának, azaz a szemtől a fülekig tartó résznek, laposnak kell lennie, kidudorodások, csomók nélkül. Sok skót terrier itt bukik meg. Ha a koponyán találhatók olyan barázdák, mint a hasadás középen, és ha ezek a barázdák túlságosan kiállnak, ez a leírástól való eltérésnek számít.

A tökéletes skót terrier fejének körülbelül ugyanolyan hosszú koponya,- mint orr-része van, és ha bármelyik a két rész közül hangsúlyosabb, az a fej egyensúlyának megbomlását jelenti. A túlságosan hosszú koponyarész az orr-részhez képest igen ritka, az ellenkezője viszont annál gyakoribb. Én személy szerint ezt csak kisebb hibának tartom, természetesen azzal a feltétellel, hogy az orr-rész erőteljes, jól kitöltött és nem keskeny és hegyes.

A fej két részének párhuzamos síkokban kell elhelyezkedniük. A kettő között egy enyhén kiugró résznek kell lennie, stop, mely úgy írható le, mint egy alacsony lépcsőfok a szemek között. A stop hiánya előfordul néha-néha, és idegen kifejezést ad a kutyának. A túl erős stop eléggé ritka, de azért előfordul, és ebben az esetben hibásnak minősül.

Egy nem teljesen szokatlan jelenség sok skót terriernél az ún. pisze orr. Egy hibátlan skót terriernek kicsi, arisztokratikus, lefelé hajló orra van, és ezt a standardszövegben is megemlítik. A pisze orr ellentéte az ún. római orr, mely profilból egy tojásforma dudorként körvonalazódik ki a fejen. A kutya így olyan profilt kap, amely egy bullterriernél kívánatos. Ez a hiba is előfordul a skót terrierek között, de kevésbé gyakorinak tartják, mint a pisze orrt.

Végül: ami a kutya fejét illeti, a kulcsszó a nemességgel kevert hosszúság és erőteljesség. Egy tökéletes skót terrier-fej hosszúkás, és egy tégla alakjára emlékeztet.

1. Párhuzamos agy- és arckoponya,  (koponya- és orr-rész)   2. Hosszabb arcorri,- mint agykoponyarész   3.'Tört' profil

4. Hosszabb agykoponya,- mint arckoponya    5.Túl domború agykoponyarész

Szemek

Fajtastandard

A szemeknek mandula formájúaknak, barnáknak, mélyen ülőknek kell lennie a szemöldökök alatt, és egymástól eléggé távol kell elhelyezkedniük. A kifejezésnek élénknek és intelligensnek kell lennie.

Megjegyzés

A szemek alakja és elhelyezkedése fontos a kutya kifejezésének szempontjából. A tökéletes szem olyan sötét, amilyen csak lehet, és ideális esetben majdnem fekete. Bizonyos kisebb színbeli eltérések a világos szemszín felé még elfogadhatók, de a világossárga szem rendkívül zavaró hiba. Egy világos szem a hamisság benyomását kelti, és a hibátlan kifejezés teljesen eltűnik, ha a szemek világosak. Az éber 'kapj-el-ha-tudsz' pillantás szintén elvész, ha a szemek nem kicsik és mandulaformájúak, majdnem, mint egy kínai karikatúrája. Egy kerek szem, mely a legrosszabb esetben még csak nem is mélyen ülő, egy nyílt, puha kifejezést ad - mely súlyos hibának számít a terriernél. A szemek egymástól távol való elhelyezkedéséről szóló részt gyakran elfelejtik, feltehetőleg azért, mert az eltérés ettől a kritériumtól meglehetősen ritka. Néha azonban előfordul, hogy a kutya szemei közel állnak egymáshoz - én ezt puskaszemnek nevezem, ugyanis ezek úgy néznek ki, mint egy dupla puskacső két torkolata. Mindenki, aki látott már kutyát ilyen szemekkel, egyből megérti, miért hiba az ilyen külső jegy.

1. Megfelelő, mandulavágású szemek                                    2.Túl nagy és kerek szem

Fülek

Fajtastandard

A füleknek csinosaknak, vékonyaknak, hegyeseknek, és felfelé állóknak kell lenniük, és nem szabad túl közel állniuk egymáshoz. A nagy, szélesen elhelyezkedő fülek egyáltalán nem kívánatosak.

Megjegyzés

Az eredeti angol standardban a füleket úgy írják le, hogy 'neat'. Ezt svédül csinosnak fordították. A fordítás egyáltalán nem szerencsés, de ez alatt a vékony, inkább kicsi, mint nagy füleket érjük. A nagy fülek zavarják a kinézetet és a fajtakaraktert, és az olyan fülek, amelyek nem is hegyesek, még inkább felerősítik ezt. A felfelé álló fülek magától értetődőek, még akkor is, ha jó pár kutyakölyöknek kicsit ingatag füle is van. A fülek elhelyezkedése nincs pontosan kifejtve a szabványban, de a csinosság, hegyesség, éberség és intelligencia kifejezik, hogy a fülek elhelyezkedése csak magasan lehet. A tökéletes fül a koponyarész sarkában ül. Gyakran előfordul, hogy a fül alsó része kidudorodik, de ez csak egy aprócska hiba, viszont nem adja meg a fejnek a teljes nemességet, és így az szélesebbnek néz ki, mintha a fül egyenesebb lenne a külső széleknél. Ha a fülek közel ülnek egymáshoz, a fej közepén, szintén nem tekinthetők teljesen elfogadhatónak. Mindig a magas, vékony fülek a kívánatosak. 

1. Jól elhelyezkedő, megfelelő nagyságú fülek     2.Megfelelő fülek profilból 

3.Túl szétálló fülek     4.Hibás, kerek fülek. Alul túl szélesek

Fogazat

Fajtastandard

Tökéletes és szabályos ollófogsor nagy fogakkal.

Megjegyzés

Ahhoz, hogy a skót terriernek megvilágíthassuk eredeti feladatát, mint vadászkutya, nagy, rendes fogak kellenek a már említett jól kitöltött állkapocsrészbe. A fogsornak úgy kell felépülnie, hogy a felső állkapocs fogai szorosan rázáródnak az alsó állkapocs fogaira. Ezt hívják ollófogsornak/ ollós harapásnak. Abban az esetben, amikor az alsó állkapocs fogai kinyúlnak a felső állkapocs elé, és egy ún. alsó harapást kapunk - a kutya súlyos hibával rendelkezik, és sajnos úgy tűnik, hogy ez a tulajdonság nagyon is örökölhető. Az alsóharapás ellentéte a felsőharapás, azaz a felső állkapocs fogai nyúlnak ki az alsó elé. Ez normális állapotnak számít a skót terrier kölyköknél, és mindig helyre szokott állni az ollóharapás az első foghullásnál. Sokan - nem ritkán állatorvosok - hibásan úgy gondolják, hogy a felsőharapás a kiskutyánál szükségszerűen felsőharapás marad a felnőtt kutyánál is.

 >

1. Ollóharapás 2.Harapófogó-harapás (tétreharapás)

3.Felsőharapás (hátraharapás) 4.Alsóharapás (előreharapás)

Nyak

Fajtastandard 

A nyaknak izmosnak és mérsékelten hosszúnak kell lennie.

Megjegyzés

A más terrierfajtáknál annyira megkövetelt hosszú nyak egyáltalán nem kívánatos a skót terriernél. Egy túlságosan hosszú és kecses nyak megbontja ennek a tömör kutyának az egyensúlyát. Egy túl rövid és vaskos nyak viszont nehézkes és közönséges kinézetet ad a kutyának, tehát a kettő közötti, mérsékelten hosszú nyak az, ami kívánatos. Megeshet, hogy valaki ellenvetést tesz, mert a szabványban azt írják, hogy 'izmos és természetes hosszúságú', ami nem elég pontos megfogalmazás, de ilyenkor az embernek arra a tömör benyomásra kell figyelnie, ami ettől a kutyától elvárt, és a nyak hozzá is járulhat ehhez, és meg is zavarhatja.

Test

Fajtastandard

A testnek rendesen domborodó bordázattal kell rendelkeznie, mely belesimul egy mély mellkasba. A hátsó bordák legyenek jól kifejlettek. A hátnak viszonylag rövidnek és nagyon izmosnak kell lennie. A felső vonal/felszín legyen egyenes és vízszintes, az ágyék/farrész izmos és mély, és működjön úgy, mint egy erőteljes kapocs a bordák és a hátsó rész között.

Megjegyzés

A skót terriernek ez a része okozta eddig a legtöbb félreértést. Ez igazán meglepő, hiszen a leírás nagyon is egyértelmű ennél a pontnál. A mellkasnak mélynek kell lennie, olyan mélynek, hogy amikor a mellkas legkidomborodóbb / legmélyebb része alá teszünk egy normál méretű öklöt (és ez a mellső lábak mögött van), ne maradjon semmi hely. Ha marad 'levegő' a mellkas alatt, akkor ez azt jelenti, hogy a kutya vagy magas termetű, vagy azt, hogy hiányzik a mellkas megfelelő mélysége. Ez egy nagyon egyszerű teszt, amely rögtön megerősíti, vagy megcáfolja a szem első benyomását.

A skót terrier mellkasának nem csak mélynek kell lennie, az is nagyon fontos, hogy széles legyen. A kutya mellkasának legszélesebb része legfelül van, majd ez fokozatosan elkeskenyedik az oldalak felé. Ez egy rendkívül fontos részlet a skót terriernél, és még hogy ha sok, széles mellkas nélküli skót terriernél nem is olyan feltűnő, ha a mellkas lapos és keskeny, valami rendkívül lényeges vész el a fajtából.

Egy jó felépítésű skót terriernél a mellkas egy kicsit kinyúlik a mellső lábak elé, és egy rendes, mély felső mellkast alkot - majdnem, mint egy kacsánál. Ennek a mellnek erőteljesnek és mélynek kell lennie. A mellkas hátsó részének nem szabad rögtön elkeskenyednie a kutya hátsó része felé, hanem a hátsó bordáknak a lehető legboltozatosabbaknak kell lenniük. Ha a mellkas túlságosan elvékonyodik, a kutyának körte alakú teste lesz, és a szögletes felépítés eltűnik.

 1.Megfelelő szögletes felépítés, jó mélységgel    2.Túl keskeny    3.Széles, nem mély   4.Görbe mellső lábak, laza könyök

Túl széles                Megfelelő             Túl keskeny

Mellső és hátsó lábak

Fajtastandard

A fejet egy izmos, de nemes nyak tartja, mely megfelelő hosszúságú, és amely hosszú, lefelé ereszkedő vállakban folytatódik. A mellcsont jól láthatóan kiemelkedik a mellső lábak előtt, amelyeknek erős csontozata van egészen az egyenes lábtövekig. A mellkas meglehetősen széles és lefelé ereszkedő a mellső lábak között. A könyöknek nem szabad kicsavartnak lennie vagy a törzs alatt elhelyezkednie.

A hátsó rész szemmel láthatóan erőteljes a kutya nagyságához viszonyítva. Rendes, széles felső lábszárak; melyek mélyek és izmosak, és jó szöget zárnak be a térdízülettel.

A lábszárak rövidek és erősek. Nem lehetnek se ki-, se befelé fordulva.

Mancsok

A mancsoknak elég nagyoknak kell lenniük, erős talppárnákkal és ívelt, szoros, zárt lábujjakkal. A mellső mancsok egy kicsivel nagyobbak, mint a hátsók.

Megjegyzés

A skót terrier nagyon aránytalanul nézne ki, ha a hátsó rész nem lenne ugyanolyan erőteljes és széles, mint a mellkas és annak elülső része, a felső mellrész. Az utolsó borda és a hátsó lábak közti résznek a lehető legrövidebbnek kell lennie - ez hozzájárul a tömörséghez. A felső lábszárnak/combnak, és ez fontos, olyan erősnek és kereknek kell lennie, amilyen csak lehet, ez lehetőséget ad a kutyának arra, hogy megfelelő lendülettel és erővel mozoghasson. De a mozdulatok nem csak a combok erős izmaitól függnek, hanem az alsó lábszárak rövidségétől és megfelelő irányától is. A túl magas lábszárak rövid, elaprózott mozdulatokat eredményeznek a szabad és rugalmas mozdulatok helyett. A mozdulatok szabadságához az is hozzájárul, hogy a lábszárak hátulról nézve teljesen párhuzamosak. Az erős kölyköknél gyakran megfigyelhető egyfajta hajlam a lábszárak befelé fordulására, az ún. tehénlábszárra, de ez a hiba általában később eltűnik. Amikor egy tökéletes hátsó résszel rendelkező skót terrier természetesen áll, akkor a farok mögött kell lennie csontképződménynek és izomzatnak. Egy ilyen felépítésű kutya bármilyen talajon akadály nélkül tud mozogni.

Persze a kutyák nem csak a hátsó lábaikkal mozognak, hanem az egésznek együtt kell működnie, mely azt jelenti, hogy a mellső résznek, tehát a vállrésznek és a mellső lábaknak ugyanolyan jó szögben kell állniuk, mint a hátsó végtagoknak. A hosszú, helyes irányú lapockák elég hosszú felsőlábszár-csonttal megfelelő mellső részt alkotnak. Sajnos sok skót terriernek rövid, rossz szögben álló lapockája van, mely szinte mindig rövid lépést, és ezáltal nem eléggé emelt járást eredményez A megfelelő lapocka-szög hiánya súlyos szerkezeti hiba, mely a kutya egész működésére kihat, de mint miden mást, ezt is a hiba méretétől függően kell megítélni. Az alacsony termet, amit már előzőleg említettünk, azt kívánja, hogy a mellső lábak rövidek legyenek. Az ideális kutyánál a mellső lábak erősek, jó csontozatúak és egyenesek. A görbe mellső láb sajnos már inkább általános, mint kivételes a modern skót terriernél. (De lehet tenyészteni egyenes mellső lábú egyedeket is, és ez a nevelő számára egy kihívás, hogy megpróbálkozzon a feladattal.) Ami a csontozat erőteljességét illeti, a tapasztalt tenyésztők között gyakori téma, hogy egyesek szerint egy skót terriernek soha nem lehet elég erős csontozata, míg mások szerint a túl erős csontozat nehézkessé teszi a mozgást. Mindazonáltal világos, hogy a csontozatnak erősnek kell lennie, és az olvasó a többit maga is kitalálhatja. Végül a mancsok: nagy, tömzsi medvemancsok, kisebb hátsó,- mint elülső résszel.

A hát legyen rövid és erőteljes, de a zömök kutyák néha olyan benyomást is adnak, mintha nem lenne teljesen egyenes a hát. Az ideális kutyánál a hát azonban teljesen egyenes.

Megfelelő		Túl keskeny
Tehénlábszár		O alakú láb

-Megfelelő lapocka és felső kar         -Megfelelő lapocka, egyenes és rövid felkar

Mozgások

Fajtastandard

A mozdulatok rugalmasak és szabadok legyenek, melyeket a párhuzamos mellső- és hátsó lábmozgások idéznek elő, megfelelő lendülettel.

Megjegyzés

>Alkalmanként előfordulnak rövid, apró lépések, és gondolhatjuk azt, hogy milyen csinos, ahogy a kutya törpelépésekkel szaladgál körbe, de az, az igazság, hogy ez teljes mértékben elvetendő a fajtára vonatkozó leírás szerint. Ez a hiba, azaz a szabad párhuzamos mozgás hiánya, igencsak súlyosnak minősül, mivel a kutya mozgása mindig annak általános felépítését tükrözi. Az olyan kutya, amely nem képes szabadon és rugalmasan mozgatni a felső hátrészt, térdet és lábszárat, kivétel nélkül konstrukciós hibában szenved. Egy ilyen hiba megakadályozza a kutyát abban, hogy jól működhessen a különböző területeken, ezért szigorúan kell megítélni. 

1. Helyes mozgás     2. Túl szoros      3. Túl széles      4. Hullámzó/ingó mellső lábmozgás

A farok

Fajtastandard

A faroknak mérsékelten hosszúnak kell lenni ahhoz, hogy a kutyának egyensúlyt biztosítson. A tövénél legyen vastag, mely a vége felé fokozatosan keskenyedik, és teljesen egyenes, vagy enyhén hajlított.

Megjegyzés

Az olyan farok mely arányos a kutya testével megadja a kutyának azt a vidám kinézetet, mely annyira jellemző rá. Azonban,  minden kutya másképp néz ki, mind a nagyság, mind pedig a kinézet különböző összetevői tekintetében, ezért a leírás ennél a pontnál egyfajta kompromisszumot enged meg, ahol az egyensúly/arányosság a leglényegesebb. Az azonban világos, hogy a farok a tövénél vastag, és a vége felé keskenyedik, tehát ún. répafarok. Az ideális kutyánál a farok teljesen egyenes, vagy enyhén előre hajlik. A túlságosan előrehajló farok, a 'vidám farok' nem egészen szokatlan hiba ezeknél a kutyáknál. Gyengíti az egységességet, és az egyensúly felbomlását okozza, de mint minden más, ez is annak a függvénye, hogy mennyire nagy az elhajlás, és enyhébb eltérések az ideálistól nem számítanak súlyos hibának, amennyiben nem bontják meg a kutya egységességének a benyomását. Sok kan kutya hajlamos a farkát a hát felé 'fektetni', ha izgatott lesz, és ez például zavaró hiba, de addig, amíg a vidám farok nem állandó hiba a kutyánál, csak kisebb szépséghibának számít. Előfordul, hogy a kutyakölykök olyan farokkal születnek, mely vastagodik a vége felé. Amennyiben ez az eltérés nem zavarja a kutya kinézetét, nem számít hibának. Előfordulhat, hogy a kutya farkának vége elmozdul, vagy nem áll egyenesen. Ez csak akkor kerül negatív megítélésre, ha zavarja a megfelelő faroktartást.

1. Vidám farok    2. Túl vidám farok   3. Elég rövid, de megfelelő farok    4. Eléggé hosszú, de megfelelő farok

5. Túlságosan alacsonyan álló farok    6.Jól helyezkedő farok laza farok-véggel   7. Kiváló farok, megfelelő 

Szőrzet           

Fajtastandard

A kutyának két szőrréteggel kell rendelkeznie. Egy rövid, sűrű és puha alsó réteggel, és egy kemény, egyenes és sűrű fedőszőrzettel. Ez a két réteg alkotja a kutya bundáját, és nyújt hatékony védelmet számára az időjárás viszontagságai ellen.

Megjegyzés

A leírás nagyon egyértelmű, amikor megállapítja, milyen bundával kell egy igazi skótnak rendelkeznie: kemény, sűrű, merev. A kemény bundának szorosan a testre kell simulnia. Néha azonban találkozunk hullámos szőrű kutyákkal is. Ezeknek a kutyáknak sokszor kemény, merev bundaminőségük van, és néhány simítás után el is tűnnek a hullámok. De az is előfordul, hogy a bunda eredendően nem kemény és merev. A skót terrierek egy része göndör has- és lábszőrzettel rendelkezik, és ez nem  megfelelő, még akkor sem, ha ez csak kisebb hibának számít. Tapasztalatom szerint a hullámos bundát nehezebb jól nyírni, és a kiállításra is nehéz megfelelően beállítani, de mint minden más hiba, ez is az előírttól való eltérés mértékének kérdése.

Alkalmanként elfelejtik, hogy az előírás egyértelműen kimondja, hogy a kutyának nem csak kemény fedőszőrzettel kell rendelkeznie, hanem egy sűrű alsó bundával is. Ez a kétféle bunda 'nyújt védelmet az időjárás viszontagságaival szemben'. Az alsó bundát úgy kell fésülni, hogy a kutya körvonalát kövesse, nyírásnál pedig hagyni kell. Ennél a pontnál sok kutyafodrász hibázik, és teljesen lenyírja az alsóbundát. A skót terrier bundája az alsó réteg nélkül nem tökéletes, ezért a zsűrinek ellenőriznie kell annak meglétét, amit általában a fedőszőr 'szétnyitásával' tesz meg. A kétféle szőrnek olyan sűrűnek kell lennie, hogy a kutya bőrét szinte nem is lehet látni a szőr ellenőrzésénél. Ahhoz, hogy a bunda megfelelően ellássa védelmi funkcióját, a fedőszőrnek egy pár centi hosszúnak kell lennie a test nagy részén. A túl rövid bunda lenyalt benyomást kelt, ami nem túl jó, és ezen kívül a bunda minőségét is nehéz megítélni, ha az túl rövid.

A modern skót rendszerint dús has- és lábszőrrel rendelkezik, és a szakálla is erős. De előfordul, hogy a kutyának túl erős a bundanövése, és mivel ezt a fajtát eredetileg vadászatra használták, szerintem a túl nagy mennyiségű szőrzet zavaró, és a túl hosszú szőrt pedig nyírni kell.

Az ideális bunda az egy pár centiméteres fedőszőr és a dús, puha aljszőr együtteséből áll. Különböző mértékű eltérések előfordulnak, és a szabvány előírásainak megfelelően lesznek megítélve. A nevelőnek és a zsűrinek is nagy hangsúlyt kell fektetnie a skót bundájára.

A típus és a szőrhosszúság megváltozott az évek alatt (képek)

Szín

Fajtastandard

Fekete, búzaszínű vagy bármely szín brindle, azaz csíkos változata.

Megjegyzés

Ellentétben azzal, amit sokan gondolnak, a skót terrier eredetileg csíkos volt, ún. brindle színű. Ez a szín lehetővé tette, hogy a kutya egy kicsit hasonuljon az őt körbevevő skót tájhoz. A brindle szín talán még most is a leggyakoribb, és rengeteg színárnyalatban előfordulhat, az egész világostól a feketéig (ún. black brindle). A fekete szín hamar népszerű lett a kutyavásárló közönség köreiben, és ez az a szín, amelyet leggyakrabban összekötnek a skót terrierrel. Sok fekete skótnak van azonban brindle rész a testén, a leggyakoribb kölyköknél a fehér gyűrű a farok közepén. Ez a fehér csík aztán fokozatosan eltűnik, de mindenképpen a fajta érdekességei közé tartozik. Az ún. pigment-szálak, azaz egy-egy fehér szőrszál a fekete skót bundájában egészen szokványos jelenség. Mégis, sok kutyatulajdonos hibának látja, és eltávolítja őket. Bizonyos törzseknél, előfordul, hogy egy fehér folt található a nyakon, de ez sem számít hibának, hanem inkább bájosnak tűnik, mindaddig persze amíg nem túl feltűnő. Ha ezek a fehér foltok a kutya fejének oldalán, vagy a test bármely más pontján jelennek meg, akkor már nem számítanak elfogadhatónak. Ez azonban csak ritkán fordul elő, annak ellenére, hogy sok skótnak van egy kis fehér folt a mellén, de amíg ezek csak apró fehér foltocskák maradnak, nem számítanak zavaró tényezőnek. A csíkos skótok bundája mindenhol ugyanannyira rajzos, a feketéké pedig egyszínű. Ezen kívül még egy színvariáns bukkan fel, amit leginkább 'black-and-tan'-nek hívnék. Ebben az esetben a fekete kutya fülénél, szakállán, szemöldökén, tappancsán, és a farka alatt tiszta sárga folt található. A szabványban nem említik ezt a változatot, ezért nem számít megengedettnek. Búzaszínű skótokat csak ritkán lehet látni, de az a vörös, meleg szín, amivel rendelkeznek sokaknak nagyon tetszik. Mivel ez a színvariáns hosszú időre eltűnt, a fokozott érdeklődés most biztatónak tűnik. A búzaszín a halvány sárgától egészen a mély vörösig terjedhet, és az összes árnyalata megfelelőnek számít. Néhány búzaszínű skótnak szürke rajzolat található a fején, farkán, és néha a mellén is, de ez a színkülönbség fokozatosan el szokott tűnni. Ha mégis előfordul, nem tűnik nagy hibának.

Marmagasság és Súly

Fajtastandard

25,4-28 cm     8,6-10,4 kg

Megjegyzés

A skót terrier mérete sok vitát váltott már ki az évek során, és ami a marmagasságot illeti, a megadott méretek inkább csak irányadóak, mint abszolút mértékek. Az embernek figyelembe kell vennie, hogy a szabványt 1932-ben írták, és azóta az egyre jobb nevelés erőteljesebb csontvázszerkezetet, jobb fejlődési körülményeket eredményezett, és mindez azt idézte elő, hogy a fent megadott súlyadatokat mára úgy tekintik, mint viszonyítási alapot ahhoz, hogy körülbelül mennyi a normális skót súlya. Természetesen ezektől az adatoktól nem szabad nagyon eltérni, és fontos szempont még, amit az első fejezetben írnak: 'befér egy odúba'. A skót terrier nem egy testes kutya, hanem egy nagy kutya kis formátumban. A megfelelő súllyal és külső jegyekkel rendelkező kutya felnevelése nem könnyű feladat. De már sok ügyes nevelő, főleg a Brit szigeteken, bebizonyította, hogy ez lehetséges, és igazi kihívás a lelkes kutyatulajdonos számára.

Hiba

Minden szabványtól való eltérés hibának számít, és a kutya érdemeihez, összbenyomásához és fizikai állapotához viszonyítva ítélik meg.

Bíráljunk ! A fent olvasottak alapján végezz egy-egy bírálatot az alábbi kutyákról. Nézd meg, őket alaposan, és vond le a következtetésed !